Farsang az anyák versenye?
Amikor egy gyerek bölcsebb a felnőtteknél és meglátja a lényeget. Mondjuk mikor nem, az anyukák versenyeznek? De térjünk vissza a farsanghoz.
Miről kellene szólnia a farsangnak?
Szórakozásról, buliról, vidám lakomákról, bálokról, mulatságokról, jelmezes felvonulásokról…
Ezzel szemben sok gyerek, sok család, hogy éli meg a valóságban?
Tömény stressznek, tömény tortúrának…
Hol van a móka és a kacagás, amikor a jelmezverseny miatt, nincs is kedve a gyereknek beöltözni.
Vagy amíg készülődés van, még szól a farsangi muzsika, majszolja a farsangi fánkot, vidáman ugrabugrál, nézi magát a tükörben, elképzeli magát a jelmezbál győzteseként, majd jön a valóság, a jelmez versenyen nem nyer, még egy szelet csokit sem kap, úgy érzi senki nem értékelte a gondos készülődésüket. A buli oda, csak bőgő, vigasztalandó gyerek van a kispadon és nem egyedüliként. Akkor biztos jó ötlet a jelmezverseny? A hétköznapi megmérettetések után?
Vagy amikor már otthon áll a bál, mert tematikus farsang lesz az oviban és csak állattá szabad átváltozni, de az a fránya kölyök kizárólag csak csontváznak akar beöltözni. Akkor most a szülő kinek is adjon igazat, kit is támogasson? Az óvó néniket vagy a saját gyerekét, akinek még van egy álma, egy óhaja, hogy mi szeretne lenni.
Vagy amikor az iskolában a vadnyugatról szól a farsang, két tábor lesz az indiánok, és cowboyok és a lányok milyen szerepet kaphatnak, amiben jól is érzik magukat? Marad a szalongirl, mint tipikus figura, de biztos, hogy minden lány és minden anyuka tud és akar ezzel a szereppel azonosulni?
Persze ezen kívül sem egyszerű a szülőknek, amikor a gyerek, mindig csak az éppen divatos mesefigura szeretne lenni. Vagy mindig valamilyen gyönyörűséges hercegnő.
Természetesen házi kivitelezésben, de bolti minőségben!
De az sem jobb, ha a drága bolti jelmez után áhítozik, ami 2-4 gyereknél már biztos megfizethetetlen a szülőknek.
Vagy amikor az iskola szabályozza le, hogy csak házilag készített jelmez lehet csak, mit csináljon az a szerencsétlen kisiskolás a szüleivel, amikor két bal kézzel vannak megáldva.
De az sem sokkal jobb a gyerekek szemszögéből, ha van egy hihetetlen ügyes kezű anyuka az osztályban, aki a lányának mindig hihetetlen ötletes, saját keze által készített jelmezt készít, a gyerekek már előre tudják, ez a jelmezverseny is lefutott, ott már semmilyen esélyük nincs. Mondjuk, a saját gyerekének ehhez sincs sok köze.
Hát tényleg az anyukák, a szülők versenyeznek…
Hogy arról már ne is beszéljünk, hogy amikor a kiskamasz már cikinek érzi a beöltözést, de mégis kötelező. Kötelezőből, hogy lesz móka és kacagás, és itt is a szülő kinek pártján álljon? Ha nem öltözik be, vajon milyen büntetést kaphat?
És lehetne tenni valamit ez ellen? Nem biztos, hogy tökéletes megoldások, de hátha:
- A szülők közösen készítenek az osztálynak jelmezt, tapasztalatból tudom, jó kis csapaépítés. Itt a kevésbé ügyes szülő sem bukik le. Plusz bárki bevállalhat plusz jelmezt, ha a gyerek és a szülő még bírja és igényli. Ha meg már mindenképpen verseny van, akkor a közös tortázás még nagyobb élmény vagy a közös bánat sem olyan fájó.
- Rongyos bál, mindenki beviheti, amilyen megunt vagy kedvenc jelmeze van, de jöhetnek a régi ruhák, maskarák, máshol nem szalonképes csicsás báli ruhák, alsó szoknyák, koronák, kalapok, fejfedők, álarcok, kardok, pajzsok és némi arcfesték… Közös ötletelés ugyan abból a készletből, napközben akár kedvükre többször át is öltözhetnek, ha a cicából éppen hercegkisasszony lenne, vagy a pókember inkább tűzoltó lenne. Közben szóljon a zene, fogyjon a fánk. Hadd legyen egy laza, maskaráról szóló nap.
Vagy legalább egyszerűen, ne legyen jelmezverseny, és máris nem tudnak az anyukák versenyezni és kevesebb gyerek könnycsepp is fog hullani a móka és kacagás napján!