Gumizzatok! – 189. spórolási tipp

Gyermekkorunk játékai, különösen fénykép nézegetés közben törnek elő az emlékek, hogy melyik volt a kedvenc ruhánk, amihez nem egy esetben különleges élmény fűzött, mit játszottunk szívesen, hogyan telt egy nyári napunk…

Ismét bebizonyosodik, hogy sok esetben nem feltétlenül a drága játékok a legélvezetesebb… kezdjük a gumizással, lányként és nem egy megülős típusként az egyik kedvencem volt.

Gumiztunk iskola időben órák előtt, szünetekben, órák után és nyári szünetben is, amíg bírtuk.

• Nem kellett hozzá sok minden 3 – 4 méter gatyagumi (gumipertli) fehér színű 7 mm-es, ma sem kerül egy méter sokkal többe, mint 100 Ft, így az egész, mai áron is 4 – 500 Ft megvolt. Ma már akár színesben is választhatod (neon zöldtől kezdve pinkig), 5 méter ára 4 – 700 Ft. A gumi két végét egyszerűen össze kell kötni és már indulhat is a játék. De volt, hogy néhány csomag befőttes gumiból magunk fűztük.
• Kell hozzá 3 játékos kedvű gyermek (általában a lányok szívesebben játszották felénk), játékos hiányában megtette egy passzív nagyszülő, vagy két szék is, végszükség esetén a kertben található kuka is vagy 1-2 jó helyen lévő fatörzse is, csak a fantáziánk szabhatott határt a gumizási kedvünknek…
• Játék menete: maradjunk a három, négy lányos verziónál, ami azért a legélvezetesebb volt. Ketten egymással szemben álltunk, kis terpeszben és a gumi lábunk körül a bokánk magasságába körbefutott. Különböző „pályák” voltak, mindig volt egy alapugrálás és a fonás, amelyeket egyre magasabban kellett teljesíteni (boka, lábszár, térd, comb). Ha valaki hibázott, az előre meghatározott ugrás sorban, akkor a következő jött és legközelebb ott kellett folytatni, ahol hibázott. Ezeknek az ugrássoroknak, pályáknak neve is voltak, sajnos ma már csak kevésre emlékszem: pl. magyar, kismedve, nagymedve, kiskígyó, nagykígyó, egylábas…

Az alap szerintem ez volt:

• Oldalról be.
• Ki, terpeszbe.
• Be.
• Terpesz, de ráugrás a gumikra.
• Be.
• Oldalra ki.
• Fonás: úgy ugrani, hogy az egyik gumit, magaddal vitted, megfordultál, de a gumi a talpad alatt maradt, majd a hozzád közelebbire, majd a távolabbira ráugortál, végül leugrás.

Ezzel az egyszerű játékkal órákat, sőt napokat el tudtunk tölteni.

Ma már színes, szagos, mintás gumik több ezer forintért a nosztalgia jegyében kapható néhány játékboltban, szerintem az olcsó házi változata ugyan azt az élményt tudja biztosítani, persze, ha a gyerekeket mozgásra akarjuk rávenni sok mindenre hajlandóak vagyunk.

Szerintem fogok még más olcsó, gyerekkori játékokat is összeszedni…

Ki mire emlékszik a gumizásból?