Beleláttam a fejekbe, kinek mit jelent a közös és külön kassza

Közös és külön kasszával darázsfészekbe nyúltam, mindenkinek van véleménye róla, és ami közös benne, hogy ami náluk van, az a működő modell. Már-már utópisztikus hangulatba kerültem, mennyire jó a magyar pénzkezelési kultúra? Hisz a hozzám fordulóknál nagyon sokszor pont az ellenkezőjét tapasztalom. Sok esetben még egyedül sem tudja eldönteni a költéseinek a fontossági sorrendjét, akkor két különböző, habitusú és pénzkezelési szokásokkal rendelkező ember, hogy tudja ennyire harmonikusan összerendezni?

Aztán kinyitottam a privát levelezésem és ott volt sok-sok levél azoktól, akiknél közel sem ideális a viszony, csak ugye nem akarták, nem merték a szennyesüket kiteregetni, de nekem megírták a valóságot is, ezúton is köszönöm a bizalmat. Tehát közel sem annyira ideális a helyzet, mint elsőre tűnt.

Kezdésnek leírom nekem mit jelent a közös illetve a külön kassza, aztán folytatom azzal, hogy nagy átlagban, mi van a fejekben, annyit elárulok, közel sem egyre gondolok a nagy többséggel.

Közös kassza szerintem:

Közös kassza akkor valósul meg, ha minden megkeresett forintról közösen döntenek a párok, a házastársak (Még arról is, kinek mennyi szabadon elkölthető pénze legyen.). Ebben az esetben nem fordulhat elő, hogy bármelyik fél, akár a többet kereső, a másik fél tudta és beleegyezése nélkül költsön belőle, szerintem ilyenkor nem elegendő hogy utólag megmondja (és most nem egy gombóc fagyiról beszélek). Tehát a pénz költés előzetes egyeztetést igényel, hisz közös a pénz.

Nézzünk egy gyakorlati példát, közösen meghatározzátok, hogy ebben a hónapban cipőre 20.000 Ft költhető. Elmész elintézni a heti bevásárlást, majd meglátsz egy cipőt közel 20.000 Ft-ért. Szerintem ebben az esetben, hogy a család ne költekezzen biztosan túl, fel kell hívnod a párod és meg kell beszélni, hogy Te most bizony veszel egy vagy több pár cipőt. Mert mi van akkor, ha a férj is aznap lát meg egy cipőt, és megbeszélés nélkül megveszi. A család máris közel 20.000 Ft-tal túlköltekezett. Ráadásul mivel közös a pénz, ha a másikat nem beszéled meg előre, akkor egyszerűen a közös pénzt megrövidíted. Ebben az esetben szerintem mindig előre kell megbeszélni és nem utólag kell tájékoztatni a másikat.

Külön kassza szerintem:

Amikor közösen meghatározzák a közös élethez, mindegy, hogy van-e gyerek vagy nincs, mennyire van szükség, azt összerakják. A maradék pénz elköltésébe vagy összegyűjtésébe, nem szól bele a másik. Ez természetesen, nem azt jelenti, hogy nem kéred ki a véleményét, de a döntés kizárólag az egyik vagy a másik félé. Ebben az esetben bőségesen elég, hogy este megmutatod az új cipődet és még az árát sem kell elmondani.

A cipős példánál maradva, nem kell egyeztetni a másikkal, maximum egy képet küldesz róla, na, hogy tetszik, milyen, de nem kell megbeszélni vele.

Ez van az én fejemben és a többségében mi van?

Közös kassza mások szerint:

Oda minden megkeresett, befolyó pénz befolyik. És a fő célok mentén, mindenki szabadon költ, mert pénzügyileg felelős személyek. Ez azt jelenti a gyakorlatban, nincs feltétlenül egyeztetés a kiadás előtt.

„Közös kassza, amikor mindkét fél beadja a pénzét, együtt megbeszélve fizetik a kiadásokat, de ettől még nem kell feladni az egyéni igényeket és nem számoltatom el a másikat se egy fagyi se egy cipő miatt, mert mindketten tisztában vagyunk a kiadásainkkal, a céljainkkal. Így mindketten felelősségteljesen kezeljük a pénzt.”

Hú, ez szerintem meglehetősen veszélyes, mert sok esetben még saját magunkkal is meg kell vívni a csatát, melyik cél a fontosabb pl. egészségügyi tartalékot gyűjteni, vagy a gyereknek cipőt venni, netán az autót megjavíttatni. Ilyen elvek mentén nem csodálkozom, hogy sok család minden hónap végére, szinte minden pénzüket elköltenek, pedig felelősségteljesen költenek, mégse marad soha semmi.

De ez még viszonylag le is fedi az én elképzelésemet is a közös kasszáról. Különösen jól működhet olyan családoknál, ahol valamelyik fél tartja kezében a kiadásokat és a másik fél pedig mindig kezdeményezi az egyeztetést, a személyes nagyobb kiadások előtt.

Némi anomáliát azért szoktam találni, a közös kasszánál is, például az egyik fél beteszi a 100 %-ot a bevételeinek, a másik nem az egészet vagy csak a fixet, a plusz változó pénzt már nem. Ez szerintem egy közös kasszánál, már nem egyenlő pályák, egyenlő esélyek, de amíg csak engem zavar, addig semmi gond nincs.

Külön kassza mások szerint:

És itt jönnek a nagy eltérések a gondolkodásmódban, mert a többség szerinte ezt fele-fele arányban kell feltölteni.

De miért is? Miért is ne lehetne más arányban megegyezni? Miért ne lehetne fizetni egy anyukának az otthon elvégzett munkáért, mint pl. Hajas László az ismert mesterfodrász is fizet a feleségének az otthoni munkáért. Miért ne kompenzálhatná a másik fél a kieső munkabérét CSED, vagy GYED, esetleg GYES alatt? Hol van ez előírva? És egy-egy új élethelyzetben, miért ne lehetne a feltöltési arányokat újra beszélni, hogy az mindenkinek megfelelő legyen?

A vélemények alapján azt látom, azok az anyukák ragaszkodnak a legjobban a közös kasszához és tartják elképzelhetetlennek a külön kasszát, akik jóval alacsonyabb jövedelemmel rendelkeznek, mint a párjuk.

Akik egyszer már megégették magukat, és korábban már anyagilag kihasználtak, azok sokkal nyitottabbak a külön kasszára, másrészt a magasabba jövedelemmel rendelkező nők is.

Aztán van olyan nézőpont is, és ebben vannak is részigazságok, hogyha nincs is maradék, akkor minek a külön kassza, amikor úgy is minden pénzt elvisznek a közös dolgok.

De felteszem a kérdést, ha kötelezően fizetendő fix pl. lakás rezsi, konyhapénz… elviszi az összes pénz 80-át, akkor nem lenne egészségesebb, hogy a maradék pici pénzből mindenki szabadon eldönthesse, hogy inkább elkölti-e a hobbijára vagy inkább egy biztonsági tartalékot gyűjt belőle?

A mi pénzünkből szerintem mindenki sokkal bátrabban költ, mint a saját pénzéből. Ráadásul az eltérő pénzkezelésnek, nagyon rövid idő alatt látszódna a különbsége is. Hány családban fordul elő, az egyik igyekszik megfogni a pénzt, a másik, meg egyszer csak elkölti, az egyik folyamatosan lemond, a másik meg élvezi a lemondás gyümölcsét. Apuka motort vesz hitelre, aminek ugye még fenntartási költsége is van, anyuka meg nem mer néhány méter anyagot venni, hogy kedvére varrogasson. Ezt én nem tartom egészségesnek.

Figyeld meg a gyerekeket is, a szülő pénzéből mindent megvetetne, de ha már a saját zsebpénzükből kell, nagyon alaposan átgondolják, felnőttkorban ez miért változna meg?

Ha már a közös kassza mellett teszitek le a voksot, akkor is legyen mindkét felnőttnek egy olyan kerete, amit egyeztetés nélkül szabadon elrakhat vagy elkölthet, amivel akár a másik felet, apróságokkal meg tudjon lepni.

Továbbá azért mert, Te elképzelhetetlennek tartod a külön kasszát, kérlek, ne minősítsed a külön kasszásokat, hogy milyen anyagiasak, mert hidd el, lehet azt is jól csinálni, mert mindkét esetben a siker, a másik tiszteletén és a kommunikáción alapszik.